A huszas éveim második felében járok. Két éve együtt élek a párommal és volt egy mélypontunk pár hónapja, amikor kiderült, hogy félre kacsintgatott. Akkor úgy éreztem, ezt nem tudom tolerálni, és szakítottam vele. Azonban egy hónapra rá újra összejöttünk. Ez az egy hónap azonban rendesen felforgatta az életemet.

Egyik munkatársam, aki nem mellesleg nős, már hónapok óta jelét adta érdeklődésének irántam, de nem vettem komolyan, mert az "ilyen" férfiakat nem tartottam túl sokra. Azt gondolom, hogy egy férjnek a felesége mellett a helye. Azonban észrevettem, hogy ezek a próbálkozások nem átlagosak... A találkozásaink egyre intenzívebbek lettek, és azon kaptam magam, hogy már én is vágyom arra, hogy láthassam. A helyzet akkor kezdett bonyolódni, mikor elcsattant egy csók, és ő egyre inkább beleélte magát abba, hogy lehet köztünk valami. Én pedig megijedtem, hogy akár "szét is bomlaszthatok" egy házasságot és meghátráltam.

Megmondtam neki, hogy még egy ilyen alkalom nem lesz, és akkor a dolgok is úgy alakultak, hogy összejöttem a volt barátommal.
A helyzetet bonyolítja, hogy nap mint nap látjuk egymást és egyre nehezebb ellenállni. Ugyanakkor megvagyok a jelenlegi párommal, de mégsem érzem magam felhőtlenül boldognak az oldalán. Egyre inkább úgy érzem, hogy családot szeretnék, és a párom semmi jelét nem akarja adni annak, hogy közösen tervezné velem a jövőt.

A "másik" lovag viszont annál inkább, bár ő jó pár évvel idősebb is nálam.
Nem tudom mit tegyek. Én senkit nem szeretnék megcsalni, mégis félek feladni a "biztosat" a bizonytalanért... És nem szeretnék fájdalmat okozni a másik fél feleségének sem! Ráadásul már a munkahelyen is mindenki bennünket figyel.

V