Megcsaltalak

Helló mindenkinek!

A párommal öt és fél éve vagyunk együtt,tavasszal vettük meg a közös lakásunkat,az esküvőt is tervezzük,ám egész véletlenül felfedeztem valamit.A google-ban kerestem valamit,és ugye ha az első betűt beírjuk,a többi találat is kijön Egy női névre lettem figyelmes,rákattintottam és egy külföldi pornósztár oldala volt.

Ez még nem is olyan nagy baj,mindenki nézeget egy-két ilyen oldalt!Én is Ám néhány nap múlva más betűnél megismétlődött a dolog.Dühömben az összes betűt átnéztem,és mit ne mondjak 23 ilyen szex-oldal lett a végeredmény,sőt továbbmegyek,a "p" betűnél a "prosti" címszó is szerepelt!Ezek már magyar nők voltak.

Mit tegyek?Lehet,hogy unatkozik mellettem?Változatosságra vágyik?Miért kell neki egyből több mint 20 ilyen oldal?

Nekem csak ő volt eddig az életemben,és a szeretkezések is MINDIG kielégítőek voltak.
Igaz,általában ugyanaz a koreográfia.De én más pasikhoz nem tudok viszonyítani.Kérdezzek rá kerek-perec,hogy miért is izgatják ezek a nők jobban,mint én?

Sziasztok!

10 éve élek házasságban és tavaly megcsalt a nejem.Igaz a 10 év alatt elég sok vitánk volt de mindig szerettük egymást.Sajnos én elkövettem alkoholos állapotban elég nagy hibákat irányában.Nem figyeltem rá és a munkahelyén volt aki kedvesebb volt hozzá mint én.Az ipse felhívott engem telefonon kiderítette a számom és emailt is küldött.

Azt sem tudtam, ki az és rendesen lebarmolt hogy bánok a nejemmel.De anonim maradt persze arra vigyázott.A nejem akkor mindent tagadott ,majd egy újabb mailnél már nem tudott tovább takargatni és mindent bevallott.Lefeküdt a pasival borzasztó rámenős volt majd nagyon megbánta és telefonon közölte vele ennyi volt tévedett és velem akar tovább élni.No ez nem tetszett az ürgének és szét akart bennünket választani.No én szóra sem méltattam (illetve nem is tudom semmit nem tudok róla azóta nem ott dolgozik).

Egyedül a mail címét tudom de a nejem nagyon fél tőle és nem engedi ,hogy írjak neki.Ennek az esetnek már négy hónapja és azóta csodálatos az életünk(szex eszméletlen jó) kétségtelen jót tett a kapcsolatunknak mindketten rádöbbentünk hibáinkra.Mégis piszkál a gondolat ,hogy meg kéne keresni és rádöbbenteni mekkora galibát csinált az életünkkel.Ja ő is nős és azóta válófélben van ezt a nejem kollégái mondták.

A nejem imádom és nem akarom elhagyni.Nem érzem magam baleknek sem megmondtam neki egyszer mindenki tévedhet de másodjára nem lesz megbocsátás.

Kedves Blog, kedves Kommentelők!

Íme, az én történetem, a lehető legkevésbé dramatizálva, a kényes részeket (például milyen jó a szex) pedig fedje jótékony homály.
A férfi 43 éves, holland, nős és programozó. A nő 31 éves, magyar, már nem él élettársi viszonyban, hobbikocka (ez vagyok én). Interneten ismerkedtünk meg, ő egy nyílt forráskódú program atyja, én pedig lelkes fejlesztője vagyok (egy játékról van szó).

Először a felhasználói fórumon "találkoztunk", majd a belső fejlesztői IRC-csatornán beszélgettünk. Úgy egy évvel ezelőtt IRC-n közölte, hogy hiányzik neki valami általános motiváció az életéből, elfásult. Azt javasoltam neki, amit anyukám játszott velünk gyerekkorunkban: ha valamelyikünk beleunt a napi rutinokba, akkor megkevertük otthon a szerepeket (így hamar megtanultam főzni, izzót cserélni, anyu és a fater közben újratanulta a matekot).

Ekkor kezdtünk el kettesben beszélgetni, és persze a médium az üzenet: a monitor pedig Téged tükröz vissza, azt látsz a sorokba, amit látni akarsz, DE mégis olyan érzésekre lettem figyelmes, melyek a kapcsolatomból akkorra már kifakultak. A párom már érzéketlen volt azokra az apró mozzanatokra a világból, melyek engem mindig csodálattal fognak el: s boldogtalan vagyok, ha ezeket nem tudom mással megosztani (például azt a látványt, hogy most éppen szitál az eső odakint, és a házfalat benövő szőlőlevelek remegnek a cseppek súlya alatt).

Én akkor még szerelmes voltam - és némiképp boldogtalan is, mert úgy éreztem, a párom már nem értékeli, amit adni tudok neki. Christian pedig már nem volt szerelmes - és némiképp boldog volt ettől, visszakapta a saját világát, amit addig meg kellett osztania a feleségével (aki a mai napig szereti őt, akármi is történt). De mindkettőnknek kényelmes volt az élete, biztonságban éreztük magunkat a saját kis kocka világunkban.

Tavaly szeptemberben a párom elkezdett kimaradozni hétvégékre. Azt mondta, anyósomékhoz utazik... Karácsony előtt gyónta meg, hogy egy 18 éves hölggyel párosult az utóbbi hónapokban, a lelkiismerete nem bírta, így elmondta. Összeomlott a félig reményből táplálkozó, fakuló világom. De csak nevettem rajta, milyen ócska, hogy pont nekem akar gyónni. Megkértem, hogy rendezze a lánnyal a dolgait, s ha végzett, visszajöhet - de többé nekem ne gyónjon. A környezetem, beleértve Christiant, nem értette a döntésemet.

Olyankor mindig megkérdeztem, miért nekem fájjon, nem én nyúltam a tűzbe. Persze fájt piszkosul, de nem mondtam el senkinek. De Christian valahogy érezte, és segíteni próbált a magunk kocka módján: írt egy IRC-botot (= apró program, ami például automatikus szobaoperátori feladatokat tud végrehajtani), ami puszikat küldött nekem meghatározott algoritmus alapján.

Aztán idén márciusban a munkáltatóm négy hetes hollandiai munkával bízott meg, így lett alkalom találkozni vele élőben is - több év után. Én mutattam neki néhány új designtervet a játékhoz, ő pedig hozott nekem virágot. A négy hét alatt többet utaztam Hollandiában, mint egy év alatt itthon. Csak vele. És hogy a megcsalás szexuális vagy lelki dolog? Szerintem lelki, és megcsalásnak minősül, ha közben érzed, hogy valahogy nem okés a dolog, hogy kerek lenne a világ azzal emberrel, akit éppen ölelsz...de nem az, mert valami előzmény valaki mással ott van. Tehát én is csaló lettem.

Most június közepe van. Az ember, akit hosszú évekig szerettem, és akinek a megértésére évekig vártam, lassan végleg kiköltözik a házból. Az utcán egy holland rendszámú Rover ázik néhány napja. Nem tudom, meddig, de úgy érzem, minden perc ajándék. Utána úgyis csak a csönd marad...

Sziasztok!

A blogot olvasva én is elkezdtem nosztalgiázni. Eszembe jutott egy történet még fiatal koromból. :) Megcsalás, nem megcsalás fene tudja. Inkább fiatalkori kalandozás. Anno 23 évesen elég sokat jártam bulizni. Ilyen bulik alkalmával ismertem meg Annát, Beát és Cili-t. (hűű de kreatív álnevek :D )

Szóval Annával csak az ismerkedési stádiumban voltunk, Bea meg Cili párhuzamos projekt volt, közülük Cili eléggé belémszerelmesedett. Történt egy nap, hogy festenem kellett a kecót. Festés előtt beugrottam Annához egy puszira, aminek egy 3 órás dugás lett a vége.

Utána haza, órákig festés, csörög Cili, hogy átjönne. Mondom nem, mert festek. De ő csak nézné. Nem. Erőszakoskodott. Na jó. 5 percig tudtam festeni, utána újabb pásztorórák a diszperzites padlón. :D

Mivel este Beához voltam hivatalos, valahogy ki kellett raknom Cilit. Ez kb úgy nézett ki: utolsó menet gyors kielégítés, majd egyből közöltem vele, hogy sajnálom, mennem kell át szüleimhez - hisz már ennyi az idő! Kb kidobtam a lakásból. Ezek után Bea este csodálkozott, hogy fáradt vagyok és nem bírom úgy, mint szoktam. :)

Tudom MPG. De ez van, egy nap alatt 3 lány, büszke vagyok erre. Ahogy a Vadkanok című filmben is megmondják: "A férfi azért van, hogy szórja a magvait."

Azóta igaz megváltoztam, de erre a történetre mindig szívesen tekintek vissza. :)

Üdv.: I.

(pls név nélkül)

Alegjobb férj,a bűnbánó férj!-ezt mondta a barátnőm, mikor kiderült, megcsal a férjem, a gyerekem 3 hónapos volt, nem találtam bizonyítékot,de tudtam, nem költöztem el, hisztiztem,sírtam,lefogytam,kiborultam, elsárkényosodtam...Soha nem tudtam megbocsátani, ennek 7 éve és 3 gyerekem van tőle, hiába nem tudtam megbocsátani, élni nem tudtam nélküle, mert szerettem, csak ennyi kérdés van: szereted-e? Tudsz-e nélküle élni? El tutod-e képzelni magadat olyan hétköznapi életben, amiben Ő nincs?

Én nem tudtam, szenvedtem, szenvedek, vannak jó és rosszabb időszakok, azóta volt még egy titkárnő is..( a férjem a főnök és az egyáltalán nem csinos nőkkel becsajozik a közelembe se jöhetnek, de Ők nem ezt nézik, ezt már minden megcsalt feleség tudja, én sem értem a mai napig, és ezeknek a kalandoknak, mindig vége van...) én meg nevelem a gyerekeket, vagy elmondom a környezetemnek hogy éppen ki van mi van a férjem életében, vagy nem, lényegtelen, mert attól sem változott meg az önbizalmam....

Akkor volt áttörés, mikor én bepasiztam, ez kb 2éve volt, tehát 5 évvel az Ő első ügye után...és onnéttól kezdve nem érzem magam másodrendűnek, rossz nőnek, öltözöm, adok magamra ezerrel, kozmetika, fodrász, pedikűr-manikűr...smink....és sokkal jobban vagyok, és a legszebb az egészben, a pasival nem történt semmi, még egy csók sem, csak románc, csak tiszta ártatlan plátói ismerkedés és szerelmes voltam nagyon, azóta is bánom, h nem történt több, DE engem megváltoztatott, és ez a változás, h én tudom, mit érek, ma is tart!!!

Sziasztok! 20éves lány vagyok, több, mint másfél éve vagyok együtt a párommal. persze vannak/voltak problémáink a kapcsolatunkban, de én azt mondom, hogy alapvetően nagyon jól kijövünk egymással. és nagyon szeretjük egymást. De 2hónapja megismerkedtem a munkahelyemen egy másik fiúval, akivel kölcsönösen nagyon vonzódtunk egymáshoz, aztán egy buli után le is feküdtünk egymással. 7x!(nem csak részegen, józanul is. . ).

Azóta rendszeresen találkozgatunk, szexelünk, ő komoly érzelmeket táplál irántam, legalábbis szerinte (mert én nem igazán hiszem, hogy 2hónapos ismeretség után IGAZÁN, tényleg bele lehet szeretni valakibe, nem csak fellángolás szintjén. . ), azt mondja soha senki iránt nem érzett még ilyet, meg hogy teljesen belém zúgott. Kényeztet mindenféle téren, nagyon nagyon figyelmes, úgy bánik velem, úgy rajong és megőrül értem, mint a mostani párom soha (még a kapcsoltunk legelején se!!).

Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg ezért is tudtam elcsábulni, mert a páromtól soha nem kaptam meg ezt a figyelmet és rajongást, ami szerintem egy nőnek igenis hogy nagyon fontos, hogy éreztessék vele, hogy lehoznák neki a csillagokat is az égről, és hogy bármilyen helyzetben számíthat a másikra, támaszkodhat rá, hiszen ettől (is) nő. . ! De én nem tudom hogy mit érzek, nem tudom hogy mit akarok!! Ha tehetném, folytatnám ezt így az idők végezetéig, de tudom hogy nem tehetem, egyikük sem érdemli meg. .

Szeretem a páromat, hihetetlenül ragaszkodom hozzá, csak az ő ölelése tud úgy megnyugtatni, hogy megszűnik körülöttem minden baj és gond, ismerjük már egymás minden mozdulatát, de nem tudom, nem vagyok benne biztos, hogy szerelmes vagyok e még. Ez az új fiú pedig. . Nagyon tetszik, mert hihetetlenül vonzó, nem csak azért amit tőle kapok, hanem úgy önmagában vonzó. Eleinte csak testileg vonzódtam hozzá, de mostmár. . Mostmár több lett, de nem tudom, hogy mennyire több és fogalmam sincs, hogy mit tegyek.

A párom egy darabig tudott mindent, hogy van ez a fiú, hogy vonzódok hozzá, ő is hozzám, hiszen mindig őszinték voltunk egymáshoz, és tényleg MINDENT megbeszéltünk. Aztán kb 1hónapja szakítottunk is, részben a "szerető" miatt (aki akkor még nem is volt szerető), részben azért, mert én közöltem vele, hogy túl fiatalok vagyunk, és úgysem leszünk örökre együtt, mindkettőnknek szüksége van még más tapasztalatokra is, hiszen így, hogy egyikünknek se volt egymás előtt komoly kapcsolata, honnan tudhatnánk azt is pl, hogy az igaziak vagyunk egymásnak, és nem lehet valaki mással jobb.

Ezután szakítottunk, és én belehaltam. Tudtam, hogy most gondolkoznom kellene, lehiggadni és helyretenni a dolgokat, az érzéseket, átgondolni mindent, tudtam, hogy időre lenne szükségem, de annyira fájt, annyira elviselhetetlen volt az érzés hogy Ő+ÉN többé már nem MI vagyunk, hogy másnap megkerestem és elmondtam neki hogy csak ő kell nekem és nagyon szeretem és nem tudom elképzelni nélküle az életemet. Persze kibékültünk. Utána minden szép és jó lett kb 1hétig. Addig tudtam magam türtőztetni hogy befejezzem az "enyelgést" a másik fiúval, de kb 1hét után újra kezdődött minden, és még tovább mentünk, hát, mondhatni a szeretőm lett.

Ő is szenved ettől a helyzettől, én is szenvedek, és a párom is szenved, hiszen nagyon csúnyán tudok bánni vele, egyszerűen néha nincs türelmem hozzá, pedig annyira nem érdemli meg!! Hát még hogy szenvedne ha tudná. .

Egy biztos: bárhogy is alakul, SOHA nem fogom neki elmondani hogy mi történt. Midnig feltétlen bizalom volt közöttünk, mint 2legjobb barát, ezt nem bocsátaná meg nekem, és igaz ami igaz én se fogom tudni soha megbocsátani magamnak. De nem tudom, hogy mit tegyek. Most úgy vagyok vele, hogy a mának élek, lesz ami lesz, a holnap nem lényeges, csak a pillanat, és nem gondolkozok azon hogy mit teszek, ettől nincs olyan nagy lelkiismeret furdalásom, és nem érzem azt a hatalmas nyomást, hogy döntenem KELL. De közben tudom, hogy nem lehet ezt sokáig így folytatni, csak volt már olyan, hogy a munkahelyemen sírtam, hogy itthon bömböltem, a nyomás miatt, amit éreztem, és attól, hogy nem tudom hogy mit tegyek.

És közben a döntés kényszere. Ezt nem bírtam, összetörtem. Ezután szakítottunk, és azután békültünk is ki egyből. Szóval nem akarom ezt a nyomást érezni többet, mert az alatt csak összetörök, és reális, józan döntést nem tudok hozni. Ezért nem gondolkozok. Várok csak, hogy magától megérlelődjön bennem a döntés, hogy mit is szeretnék, hogy kirajzolódjon, de ne kényszer hatására, hanem magától. Hogy biztosan ne bánjam meg, bárhogy is döntök.

De ki tudja meddig tart ez a folyamat? Mi van, ha még hónapok múlva is ugyanitt tartok?? Nem tudom. . Nagyon össze vagyok zavarodva, és nagyon nem jó ez így.

 A huszas éveim második felében járok. Két éve együtt élek a párommal és volt egy mélypontunk pár hónapja, amikor kiderült, hogy félre kacsintgatott. Akkor úgy éreztem, ezt nem tudom tolerálni, és szakítottam vele. Azonban egy hónapra rá újra összejöttünk. Ez az egy hónap azonban rendesen felforgatta az életemet.

Egyik munkatársam, aki nem mellesleg nős, már hónapok óta jelét adta érdeklődésének irántam, de nem vettem komolyan, mert az "ilyen" férfiakat nem tartottam túl sokra. Azt gondolom, hogy egy férjnek a felesége mellett a helye. Azonban észrevettem, hogy ezek a próbálkozások nem átlagosak... A találkozásaink egyre intenzívebbek lettek, és azon kaptam magam, hogy már én is vágyom arra, hogy láthassam. A helyzet akkor kezdett bonyolódni, mikor elcsattant egy csók, és ő egyre inkább beleélte magát abba, hogy lehet köztünk valami. Én pedig megijedtem, hogy akár "szét is bomlaszthatok" egy házasságot és meghátráltam.

Megmondtam neki, hogy még egy ilyen alkalom nem lesz, és akkor a dolgok is úgy alakultak, hogy összejöttem a volt barátommal.
A helyzetet bonyolítja, hogy nap mint nap látjuk egymást és egyre nehezebb ellenállni. Ugyanakkor megvagyok a jelenlegi párommal, de mégsem érzem magam felhőtlenül boldognak az oldalán. Egyre inkább úgy érzem, hogy családot szeretnék, és a párom semmi jelét nem akarja adni annak, hogy közösen tervezné velem a jövőt.

A "másik" lovag viszont annál inkább, bár ő jó pár évvel idősebb is nálam.
Nem tudom mit tegyek. Én senkit nem szeretnék megcsalni, mégis félek feladni a "biztosat" a bizonytalanért... És nem szeretnék fájdalmat okozni a másik fél feleségének sem! Ráadásul már a munkahelyen is mindenki bennünket figyel.

V

Nekem mikor volt a barátommal egy kis mosolyszünet,majdnem belekomolyodtam egy idősebb pasival egy kapcsolatban.... Felmentem hozzá Pestre randiztunk, elvitt vacsorázni és egyre kényelmetlenebbül éreztem magam... Pláne mikor meg láttam, hogy egy saláta is 10ezer ft az adott helyen..

Jót beszélgettünk ettől függetlenül aztán mikor elmentünk egy ékszerbolt mellett mondta, hogy választ nekem valamit, én meg mondom nem semmit köszönöm, és teljesen meglepődve nézett rám.. Kérdezte miért, hát mondom nekem nem erre van szükségem, 3 éve dolgozok és tudom mi a pénz értéke és megvetem. Persze fontos valamennyire a megélhetés szempontjából, de én akkor is utálom...

Már házat akarta venni, mindent "eltervezett" mintha egy tárgy lennék..Mondanom sem kell többet nem találkoztunk...!!!!Drága mamám persze mondta a magáét, hogy mi az, hogy egy ilyen gazdag, jóvágású pasinak nemet mondok..nem vagyok tárgy és soha nem bírnám elviselni, hogy függjek valakitől.. Bárhogyan is..

Tehát én valahol mindig is nem is az, hogy megvetettem inkább sajnáltam az olyan nőket akik ezt elfogadják,sőt "vadásznak" az ilyen pasikra..

Én is léptem már félre. Komoly kapcsolatban.
Úgy éreztem a régi már nem az igazi, szakítani nem akartam, anyagi okokból sem (nem volt fullgazdag a pasi, csak közös háztartásunk volt, amit én egyedül nem bírtam volna fenntartani!!).

Jött egy helyes srác, randizgattunk, aztán hamar elmúlt. És közben rájöttem, hogy a régi páromat senkiért nem hagynám el. Mert hiába vannak bajok, azért mi együtt vagyunk a legjobbak és szeretjük egymást.

Most fog megszületni a kisbabánk, mostmár bármely pillanatban jöhet

Ja: a félrelépés nem derült ki. Nem vallottam be. Gyávaságból? Lehet.
Azt hiszem azért, mert félek, hogy elveszíteném, azt meg nem bírnám ki.

Mindezek mellett sem bánom azt a pár hetet, amíg az a románc tartott, lehet, ha az nem lett volna, már nem lennénk együtt a párommal. Segített rájönni, hogy ki is kell nekem igazából. Hogy 2 év után is úgy néz rám, mint egy istennőre. Hogy vele a legjobb a szex. Hogy neki még egy babát is képes vagyok szülni, pedig sosem voltam gyerekpárti.

Nem tudom neki volt e ilyen mellettem, nem is akarom tudni. Maradjon az Ő titka, ahogy én is megőrzöm az enyémet.

Ezért sem szabad belefolyni mások kapcsolatába, pláne elárulni a másikat a férjnél. Mert lehet, hogy a lány kiszórakozza magát az exeddel, aztán visszamegy a férjhez és a gyerekhez, és ott is marad. Mert előbb utóbb mérlegelnie kell, kit választ, sokáig nem lehet játszani ezt a kettős életet, és valószínű, hogy a családja kell majd neki, nem az exe (akivel valamiért egyszer már szakítottak, vagyis valami nem klappolt.)

Sziasztok!

Az előző történetekhez képest az enyém annyiban lesz más, hogy ez már egy lejátszott meccs és azt szeretném tudni, hogy Ti hogyan döntöttetek volna ebben a szituációban:

Szerelem volt, fél évnyi gyötrődés után mindketten kiléptünk a korábbi komolyabb kapcsolatainkból és óriási fiatalos lendülettel vágtunk neki egy őszinte, boldog, harmónikus életnek. Nem csak a "pasija" voltam, ő pedig nem csak a "nőm", hanem barátok, olyanok akik mindent meg tudnak beszélni és az együttlétek minden percét élvezik. Akkor egyetemistaként már kezdett benőni a fejünk lágya és hosszútávra terveztünk.. Nagyon jól működött minden, aminek működnie kell, imádtam, hogy kiegészítjük egymást!! Sokan irigyeltek is minket. Gyakorlatilag komolyabb veszekedés, féltékenykedés nem volt köztünk, minden az egészséges határon belül maradt ilyen téren.

Ő a szüleivel álomnyaralásra ment egy egzotikus országba (rossz éves családi szokásuk), én maradtam, mert a családjával nem volt túl jó a viszonyunk, nem lett volna pénzem sem, stb.. Két hét, föld másik fele, néhány sms, email, két telefonbeszélgetés. Az első heti irományok főleg arról szóltak, hogy milyen gyönyörű minden, de nagyon hiányzom, haza akar jönni. A második hetiek csak a minden gyönyörűről..

Hazaért, nem volt meghatva túlságosan, fáradt volt, nem is beszélt annyit az élményekről mint a korábbi ilyen alkalmakkor. Gondoltam a 15 órás repülőút.. Azt követő héten sem volt tökéletes a hangulat, de elutaztunk a közös kis balatoni vakációnkra, ahol jól mentek a dolgok. Minden olyan volt, mielőtt elment.

Csak hónapokkal később, egy elcsípett email adott magyarázatot a furcsa viselkedésre. A háta mögött álltam, láttam a listában egy gyanús címet.. nem leskelődtem, tényleg véletlen volt. Gondolkodtam, nem akartam foglalkozni vele, de nagyon kíváncsi lettem, ki a titkolt barát.. nem jelentett gondot feltörni a postafiókot. Egy válasz email volt egy sráctól, így olvashattam az eredeti, barátnőm által írt részt is.. volt millió puszi, nagyon hiányzol, stb. Nem sokat szórakoztam, felhívtam, elmondtam, hogy mit láttam, ő bevallotta (nem ezekkel a szavakkal): CSAK beleszeretett, nem történt semmi szavakon, ölelésen és puszin kívül.

Másnap találkozás, rágódás, sokat nem akartam megtudni, minden részlet fájt. El voltam keseredve. Inkább csak a miértekre lettem volna kíváncsi.. amikre viszont normális válasz nem nagyon érkezett. Az emberek többsége a "dugáshoz" köti a megcsalás szót, de az, hogy köztük ez megtörtént-e, nem sokat osztott-szorzott az én szememben.. hisz ez is csak idő és földrajzi helyzet kérdése lett volna.

Az, hogy tényleg beleszeretett, hogy hónapokig levelezett vele úgy, hogy nyilvánvaló volt, soha a büdös életben nem látja többet, iszonyatosan rossz érzés volt és egyértelművé tette, nem engem szeret.. vagy legalábbis nem annyira, mint ahogyan hittem.

Fájt, hogy én őszinte és nyílt voltam vele, ő viszont hónapokig hazudott az érzelmeiről. Úgy éreztem soha többé nem tudok bízni benne, gyűlölöm és persze felmerült bennem, hogy csak azért van velem, mert én vagyok közelebb és nem a másik. Ő tagadta, bizonygatta, hogy szeret és, hogy a másikat már nem. A levél nem erről tanúskodott.. nem tudtam mit higgyek. Szerettem még, de ugyanakkor undorodtam is tőle. A korábbi kétoldalú őszinteségnek, bizalomnak és persze a felhőtlen boldogságnak is éreztem, ezzel vége. Ő ígérte, hogy ez soha nem ismétlődhetne meg, hogy nagyon megbánta, stb..

Sok-sok éve volt ez már, de néha eszembe jut ez a döntési szituáció és az, hogy vajon mi lett volna a helyes megoldás. Megpróbálni együtt élni, megbocsájtani, de nagy valószínűséggel nem abban a kivételesen boldog kapcsolatban amiben azelőtt, vagy inkább szakítani és mással próbálkozni.

Megcsalt Alak

Az oldal design átalakítás alatt áll.

Egy évtizede vagyunk együtt a feleségemmel. Második házasságom, elsőből egy gyerek, ebből egy másik. Ez nagyon nagy szerelem volt. Nehezen jöttünk végleg össze, megszenvedtük. Aztán teltek az évek együtt. Nehezen csiszolódtunk össze, sok mindenben mások vagyunk. Jött a gyerek, akkor megint jó volt egy ideig. Aztán nem érezte magát jól velem.

Unatkozott mellettem és egyébként sem találta a helyét a világban. Mást akart. Az utolsó év már nagyon rossz volt. Én még mindig szerettem (azóta is szeretem). Összejött valakivel, szerelmes lett, el akart hagyni. Engem okolt, jórészt jogosan. Küzdöttem érte.

Éltem a megcsalt szerelmesek keserű életét. Néhány hónap egyre reménytelenebbnek tűnő küzdelem után végül engem választott. Új fejezet kezdődött az életünkben. Nagy reménnyel, lelkesedéssel kezdtük újra. Mindketten küzdöttünk, tényleg sokat tettünk a kapcsolatért. Eltelt egy év. Sokat változtam, igyekeztem előnyömre, jobbára sikerült is. A tenyeremen hordtam. A lényeg most jön.

Pár hete elutazott (munkahelyi útra), ahol összejött valakivel. Nem mondta el, de éreztem, hogy valami nem kerek. Tagadott a végsőkig, én meg hajlottam rá, hogy higgyek neki, mert korábban sosem hazudott, az egy évvel ezelőttit rögtön beismerte. Azt mondja csak lelki kapcsolat volt, de szerelem. Pár hete, hogy visszajött az útról, levelezgettek, egyszer találkoztak is. Mikor rájöttem, teljesen összetörtem. Arra jutottunk, hogy abbahagyja, úgysem lehet belőle semmi. Megpróbálja velem újra, de nem bármennyire is jó férje vagyok, nem vagyok a lelki társa. Rettenetesen érzem magam.

Talán még mindig szeretem, de hogy éljek, tudok-e bízni benne? Én megértem, hogy néha jön egy érzés, de ha az ember elkötelezett, akkor nem ápolja, hanem elhessegeti. Én így gondolom. Sosem csaltam meg, lélekben sem, pedig lett volna rá alkalmam. Azt mondja, ő ilyen, én meg más vagyok.

Ha húsz lennék (negyven múltam), nem lenne a közös gyerek, közös egzisztenicia, talán megpróbálnám külön. Ha azt mondjátok egy utolsó balek vagyok, megértem. Nincs hova mennem, nincs új élet előttem, de a semminél vajon jobb-e ez? Nem tudom, mi legyen, teljesen tanácstalan vagyok. Nem tudom mit bírok még. Most nagyon gyengének érzem magam. Kezdtem már elölről az életemet, nem az vagyok, aki hamar feladja, de most tanácstalan vagyok. Egyelőre élek tovább, a gyerekeimnek szüksége van rám.

Még soha nem írtam semmilyen fórumba. Egy éve, a nagy krízis idején mindent segítséget kikértem, pszihológus, párterepauta, barátok. Akkor segített. Most nem érzem, hogy bárkihez fordulhatnék. Elfáradtam. Ez az én problémám, de nem tudom kezelni. Az hogy ide írok, olyan utolsó szalmaszél-féle. Csak ki kellett írnom magamból.

Sziasztok!

Nem régen ért véget egy több évig tartó komoly kapcsolatom. Utána elég egyedül éreztem magam és az egyik viszonylag konszolidáltabb társkeresőre regisztráltam magam. (Tudom, hogy nem lett volna szabad ott ismerkedni, mégis úgy gondoltam, hogy érdemes kipróbálni. ) Néhány sikertelen próbálkozás után találtam is valakit, aki végre normálisnak tűnt. Kedves, intelligens, figyel rám, számíthatok rá, ha valami gond van. Ráadásul az ágyban is fantasztikus, ami az előző kapcsolatomat nem igazán jellemezte.

A munkám miatt ingázom a főváros és vidék között. Ha Budapesten vagyok, akkor valószínűleg együtt töltjük a szabadidőnket, ilyenkor nagyon figyelmes, jól kijövünk egymással, igazán nőnek érezhetem magam mellette! Ha viszont nem vagyok itt fent, akkor általában telefonon beszélünk esténként. Ilyen beszélgetések alkalmával van, hogy úgy érzem legszívesebben félbeszakítana és lerakná, mert más dolga van, holott ő ezt nem ismeri el.

Legutóbb hosszú szőke hajszálakat találtam a lakásán (én barna vagyok). Ezután kezdtem szétnézni a számítógépén. Természetesen minden előzmény törölve volt, de a megnyitott oldalaknál csak találtam egy érdekes hivatkozást. A szőke hajú lányról és róla vannak feltöltve képek az oldalra. Mint kiderült a képekből, már együtt vannak az év eleje óta és úgy tűnik, hogy én vagyok a harmadik. Bár úgy is fogalmazhatnék, hogy én vagyok a második hivatalos barátnője. Hát mit mondjak, nem esett jól…

Az előző kapcsolatom nagyon megviselt, nem igazán szerettem volna túl komoly érzelmeket a mostani pasimtól és én sem voltam rá képes. Tudom, hogy ebben az esetben nem is kellett volna mást keresnem, mert én bánthattam volna meg másokat! Hiba volt, elismerem! Lehet hajigálni a köveket!

Ennek ellenére mégis kialakult bennem egyfajta kötődés a srác iránt, annyira jó, ha együtt vagyunk! Mondhatnám ideális társ!

Mióta felfedeztem a képeket, próbálom magam győzködni, hogy csak szex van köztünk és semmi más. Próbálok úgy tenni, mintha nem bántana a dolog! Elkezdtem mást keresni magamnak, hogy majd a szemébe vághassam, hogy „te is csupán a második voltál nálam!”. De őszintén szólva én nem ez a típus vagyok, és egyre rosszabbul esik a srác kétszínűsége! Ami könnyű nyári kalandnak ígérkezett, kezd egyre jobban fájni!

Gondolom sokan úgy gondoljátok, hogy szánalmas, hogy nem dobtam ki azonnal! De kétféle érzés munkál bennem! A vágy, hogy együtt töltsünk minél több időt és az, hogy visszavághassak neki egy kicsit! Lehet, hogy teljesen rosszul gondolkozom! Mit csinálnátok a helyemben?

Mondjam meg neki, hogy tudok mindenről, dobjam őt és figyelmeztessem a másik lányt? Ez utóbbihoz van egyáltalán jogom?

Esetleg találjak magamnak valaki mást és vágjam a szemébe, hogy mennyire nulla ember és már találtam is valaki sokkal értékesebbet?
Vagy menjek vissza a régi kapcsolatomhoz, aki mostanában újra próbálkozik és szeretne visszakapni engem?

Tudom, hogy az én problémám nem vethető össze egy olyan emberével, aki már házasságban él, közös gyerekek vannak és így derül ki az egyik fél félrelépése. Köztünk nincsenek olyan mély érzelmek, mintha már több éve együtt lennénk. Ennek ellenére nem tartom tisztességesnek a viselkedését és egyre nagyobb bánatot okoz nekem azzal, amit csinál.

Köszönöm, hogy időt szántatok az olvasásra!

Három hete csúnyán összevesztem a férjemmel egy kis apróságon, és nem nagyon beszélgettünk azóta (hozzáteszem 7 éve vagyunk házasok)3napja mikor már ő aludt keresték telefonon és sms-ben is. Azt hittem hogy a munkahelyéről ezért megnéztem az SMS-t amit Antaltól kapott.

Ledöbbentem, mert szerelmes sms volt, szeretlek drágám, jó éjszakát, találkozzuk éjszaka, mert akkor nincs ismerős a környéken. Erre én felelősségre vontam és persze nem volt mit tagadnia, sőt azt mondta hogy megérdemlem(ami szerintem nem igaz mert a segge is ki van nyalva).

Nem akartam a gyerek előtt vitázni vele ráhagytam. Másnap mondtam neki hogy cuccoljon el a nőhöz mert én nem vagyok hajlandó rá főzni, mosni stb. Erre ő megijedt és azt mondta hogy nincs már meg a nő mert megmondta neki, hogy családunk van( 21 hónapos kisfiunk)és hagyja békén. De ezalatt a 3 hét alatt ő tagadja hogy smsen és beszélgetésen kívül más is lett volna, de én már nem hiszek neki.

Ha valaki csak beszélget nem úgy végződik hogy nagyon szeretlek drágám, hacsak nem volt köztük több. Vagy nem jól látom?

Segítsetek most szerintetek mit tegyek?Adjam fel azt amit eddig elértünk, lakás, autó és elsősorban a kisfiam apa nélkül nőjön fel? Tűrjek vagy ne, próbáljuk meg még vagy nincs értelme?

Köszi: Sz

Örök dilemma, megtartsuk hűtlenségünk titkát, vagy mindent mondjuk el őszintén.

Sziasztok!Segítsetek!Már több mint fél éve van barátom,de mellette 3 hónapig volt vkim,mikor nem voltunk olyan jól meg,tudom erre nem lehet kifogás,csak keresgélem én is,de hiába kérdeznétek meg nem tudom rá a választ miért csináltam.

Eszméletlenül megbántam már 2 hónapja szakítottam ezzel a 3-al,mivel annyira belészerettem a barátomba(akivel fél éve vok)h azt leírni nem lehet.Meg sem próbálom.

Mardos a bűntudat.h h tehettem vele ezt.Azt tudja h az a másik szerelmes volt belém,és naon féltékeny volt rá,de h volt közöm hozzá azt nem tudja.Ha elmondanám neki tuti elhagyna,ezt nem merném megtenni.De én is ember vok hibáztam én tudom érzi h vmit titkolok előtte,de mindent megteszek érte mert annyira szeretem és csak őt akarom.Szerintetek?

Megtudni nem tudhatja meg max ettől a pasitól mert más városban van nem jár erre se...Közös barátok nincsenek,de félek állandóan rettegek h egyszer bekövetkezik a rémálom és mindennek vége.Ezt sem élném túl meg ha elmondanám és azért hagyna el se. Mi a véleményetek? kétségbe vagyok esve...

Kedves Megcsaltalak blog.

Az én történetem bizonyos értelemben a megcsalási nagykönyvből is származhatna, bizonyos értelemben viszont egyedi.
Jómagam még csak 20 éves vagyok, a másik fél 21. Minden 2008. tavaszán kezdődött.

Szaktársak vagyunk egy fővárosi bölcsész suliban, hamar jóba lettünk, 2008. márciusában össze is jöttünk. Minden nagyon szép volt árpilisig, amikor bejelentette, hogy nem tudja feledni az exbarátnőjét (3 évig voltak együtt, és a hölgyemény egy városban lakik velünk). Nem értettem a világot, teljesen padlón voltam.
Majd június végén bizonygatta, hogy hibázott, végig engem akar, kezdjük újra, elfelejtette az exet. Én meg belementem (lehet szídni...).

A nyár csodás volt, bár a távolság (kb 100km-re lakom a fővárostól) miatt sokat kellett utaznunk, de ez egy percig sem volt gond. Valahogy csak mindig felbukkant az exbarátnő. Szeptemberben kiderült, végülis, hogy vagy ötször megcsalt vele, mert nem bírta, hogy ilyen messze vagyok tőle (én ezt nem fogadom el magyarázatnak...). Szakítás, sírás, nem értem miért teszi, sose adtam neki okot ilyesmire, és mégis megtette.
Mert hát a szükség nagy úr... meg a távolság és a kényelem, és a megszokás is.

Októberben összejött egy leányzóval, akivel tartott minden folyó év januárjáig. Nem értette a hölgyemény, hogy mi miért nem vagyunk együtt. Mi közben (lévén azonos baráti kör, akikhez nagyon kötődök, azonos szak, azonos órák) tettem a jópofit és lassan megszoktam a szituációt, hogy mi bizony örökké barátok leszünk max.

A történtek ellenére mégis jóban maradtunk (most megint sokan szídnak biztos, hogy hogy vagyok ilyesmire képes..), sőt mi segítettük egymást a legtöbbször, összetartó csapat voltunk. Ha meg veszekedtünk, mindenki megjegyezte, hogy olyanok vagyunk, mint egy házaspár. :D

Ebből is látszik, hogy még mindig szerelmes vagyok belé. Tehát mindezek ellenére nem adtam fel a harcot. Végül eljött a 21. születésnapja és éjjel sírva!!! (sose láttam sírni!) elmondta, hogy annyira szeret, és sose akar elveszteni, nem érdemel meg ésatöbbi (józan volt, kiemelem!). Mondtam, hogy majd másnap megbeszéljük. Megbeszéltük, összejöttünk (lehet megverni!).

Viszont nem tudom, mit érzek. Szerintem a múlt eseményei, a sok rossz élmény annyira kiégetett, hogy szinte semmit sem érzek. Vagy csak nem akarok már nagy reményeket fűzni semmihez. Nem a megbízás témánál van a gond. Egyik lánnyal sem beszélget (nyáron ezt intenzíven tette), az exbarátnővel nincsenek jóban (amint valamit beszéltek, azonnal veszekedtek...), a másik leányzónak van valakije, el is tűnt egyetemre. Inkább a saját belsőmmel van a baj, hogy nem érzek sokmindent.

Kiégtem? Esetleg már csak dacból harcoltam érte? Hiszen ez volt, amire vártam, őrülten szerelmes vagyok (vagy voltam?) belé. 4 napja otthon vagyok (vizsgák...), újra érzem, hogy őrülten hiányzik...

A férj azt állítja, soha nem csalná meg feleségét, de titokban feltette magát egy társkereső oldalra.

Sziasztok !

Segítsetek, nem tudom mit tegyek !

Ott kezdődik az egész, hogy házas vagyok ( még ) van 2 gyermekem, a férjemmel 8 éve vagyunk együtt, most 5 hónapja elment Írországba dolgozni, ez idő alatt külön voltunk.Most december végén utána jöttünk, itt derült ki hogy párkeresőre tette fel magát ( nincs gyerekem, ennyit keresek...stb stb, számomra fontos az őszinteség stbstb.)

Szóval ez egyszer egy hideg zuhany volt, aztán mivel otthon vagyok, ráérek sokat msn-ezek, így került elő egy tanfolyamtársa akivel 1 éve járt tanfolyamra.Ő mesélte hogy a férjem felkérte őt alibinek egy ilyen alkalommal mikor ott találkozott valami 18 éves kiscsajjal.

Számon kértem a férjem de tagad ( mit is tehetne )Bennem minden összetört nem tudom mit tegyek, nem értem, nekem mindíg előadta hogy elitéli azokat akik ezt csinálják stb.Soha nem csalna meg, imád sb.szóval nem értem adjatok tanácsot, mit tegyek?

A levélben szereplő pár mindent megbeszélt egymással, de kiderült, hogy a fiú félrelépett.

Sziasztok!

Az én storym a következő:
8,5 év után (amelyből az utóbbi 1,5 év együttélés volt, kiköltöztem Hozzájuk - szüleihez-) csalt meg a Párom.

Nagyon fiatalon ismertük meg egymást, mindkettőnknek első kapcsolata volt. Anno lefixáltuk, hogy emberek vagyunk, kíváncsiak lehetünk milyen másokkal együtt lenni, de mielőtt megtennénk azt a bizonyos lépést, igen is szóljunk egymásnak, minthogy megcsalás legyen a vége. Egy teljesen normális, összhangban lévő, mindent megbeszélő pár voltunk. Minden barátnőm irigykedett, mert ők sosem tudtak mindent megbeszélni a párjukkal....pont pont pont.

A lényeg, hogy 2,5 hónapja jöttek a megérzések, lemerült telefon, csillámpor az arcán, amire rá is kérdeztem, kimagyarázta, elhittem. A szex sem volt a régi, itt már komolyabban vettem a dolgot, megint rákérdeztem, itt már a válasz az volt, hogy már nem érez úgy irántam. Rákérdeztem van-e 3. aki bekavart. Letagadta. Elhittem, hogy nincs.

Karácsony, szilveszter tök jól sikerült minden, már mintha minden újra a régivé alakult volna, kivéve a szex. Kinek esik jól, ha közeledik a Párjához és nem úgy reagál, ahogy azelőtt. Ismét rákérdeztem, hogy van-e valakije a válasz: Ilyet nem tennék Veled...Két nappal ezelőttig bírta magában tartani és bevallotta, hogy két hónapja félrelépett........gondolhatjátok.

Hazaköltöztem a szüleimhez, nagyon nehéz, de ennyire még embert nem gyűlöltem meg az életben. Nem értem, ha egyszer megbeszéltünk mindent (ezek szerint mégsem), miért nem lehetett előtte szólni és mentem volna jobbra ő pedig balra és akkor csajozik be. Miközben a cuccaimat pakoltam össze folyamatosan bőgött, és megkérdezte, hogy nem lehetne-e elfelejteni ezt az egészet, mert engem szeret...Szerintetek? Hát nem mentem bele. Nem tudok bízni benne.

Jönnek az sms-ek, hogy hiányzom és szeret, de nem hat meg. Gondolkodott volna akkor, amikor átment a nőhöz ráadásul 5 alkalommal. A nőről nem is beszélve, legalább valami álomcsaj lett volna, de nem, megalázott azzal, hogy egy kocsmában dolgozó pultos libával fekszik össze, akinek a gyereke a másik szobában aludt.

A csaj állítólag komoly kapcsolatot akart tőle, úgyhogy nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy terhes lett, mégha védekeztek is.

Mindenesetre nem könnyű, nagyon fáj, mert mindezek ellenére szeretem és gyűlölöm egyaránt.
Érdekel a véleményetek…….

"csak annyi volt hogy összeszedte disco-ban lefektette és többet nem látták egymást állítja ő!" CSAK???

3 és fél év után kijelentette a pasim hogy lefeküdt egy nővel és terhes is lett a lány hogy kitől azt nem tudni! Egy biztos már 3 hónapos terhes!

Sír és könyörög a pasim hogy maradjak vele én adtam neki egy esélyt( 3 nap után megsajnáltam, talán szeret ha végig sírta ezt a 3 napot ezt másoktól hallottam hogy sírt állandóan még a munkahelyén is) de ha kiderül övé a gyerek... csak annyi volt hogy összeszedte disco-ban lefektette és többet nem látták egymást állítja ő!

De ez csak egy magyarázat ami elég ködös! Nagyon fáj és nem gondoltam volna hogy most lesz vége. De szeretem őt viszont azt nem tudnám elviselni ha egy nő az ő gyerekét hordaná ki!!! Csak én lehetek ilyen szerencsétlen! ő vele volt a leghosszabb kapcsolatom! Nem tudtam hogy ez ennyire tud fájni!!! Nem tudok okos lenni!

Kérem azokat akik azt írnák hogy ezt csak én dönthetem el az ne írjon ide! Írjátok le folytatnátok vagy sem és hogy miért!!!! SEGÍTSÉG!!!!

U.i: emberek vagyunk tévedhetünk, nem?

Szerintetek is minden férfi gyáva és hazug és csak a címben szereplő triumvirátus érdekli őket?

Sziasztok!

A házasság a jó magyar felfogás szerint a nő és gyerekei számára megaláztatások és sérelmek sorozata.Én ebben nőttem fel mint gyermek és az én házasságom is ilyen lett.
SZ@R!

A fiam a rettegéstől a félelmektől epilepsziás lett azóta is ha az apja jelen van
egy épelméjű mondatot nem mer kimondani.Most adtam be a válópert.

Kiderültek a megcsalatások 25 év alatt 8-at ismert be.Múltkor elvitte Görögországba a család pénzén a barátnőjét.Mióta így döntöttem felszabadult más embernek érzem magam.

Sajna vannak olyan férfiak és Ők vannak többségben akik nem család centrikusak.Na most ezeknek nem kellene megnősülniük! Az hogy a mosnivalót hazahordta miközben a barátnőjénél lakott, ennyire aljasak.Csernus doki mondja új könyvében a magyar férfiról
pénz pia pina.Gyávák és hazugok.)

A családot a férfiak nem veszik komolyan!

Lizi

El kell ítélni azt a nőt, aki azért keres magának "kalandokat", mert a férjétől nem kapja meg azt az ágyban, amire vágyik?

Férjnél vagyok 7 éve, a párom a mai napig mondja, megcsókolná a lábam nyomát is. Nagyon szeret, mindegy hogy nézek ki, ha zsíros a hajam, vagy cellulitites a combom, szinte imád. Eddig leányálom igaz? Ő volt nekem az első minden téren.

Csakhogy...az ágyban pocsék. Szó szerint. Fantáziátlan, a szexre úgy tekint, mint a fizikai szükségletének kielégítésére, és ezt mondja is néha. Nagyon gyorsan elmegy, kapcsolatunk 8 éve alatt írd és mondd kb 3-szor volt, hogy nekem is jó volt.Mindig én próbáltam új dolgokat belevinni, hogy hátha...

Sajnos nem bírja magát tartani míg nekem is jó, de igazából nem is akarja. Sírva könyörögtem neki sokszor, menjen orvoshoz, olvasson utána a dolgoknak, mert egy 30 éves nőnek ez így nem jó. Nem tett semmit.

3 hónapja találkoztam valakivel, aki ha 1 méternél közelebb jött, egyszerűen nem bírtunk magunkkal, mindketten remegtünk szó szerint. Persze lefeküdtem vele, és azóta is tart. NEM SZERELEM. Nem is engedek meg semmi érzelmet magamnak felé. Csak szex. De abból frenetikus. Izzik a lepedő.

A férjemet szeretem, de már nem bírok vele lefeküdni. Egyszer megpróbáltam, de a másik srác után...Továbbá a szeretőm elkezdett követelőzni, hogy ne feküdjek le a férjemmel, mert már az övé vagyok. Meg érzelmei vannak irántam. (Meg 5 barátnője rajtam kívül)

Mit mondtok erre?

I. küldte nekünk az alábbi kis történetet, akit felesége csalt meg több ízben, de nem tudja megmagyarázni tettét.

10 éve élünk együtt feleségemmel jó anyagi körülmények között, és van egy gyönyörű 6 éves kisfiunk, aki mindkettőnkhöz egyformán ragaszkodik. A házasságunk idáig ideálisnak tünt, soha nem voltak komolyabb problémáink. Én sokat dolgozom és hetente 1-2 napot emiatt távol vagyok.

Feleségem igazán szép nő karcsú magas (soha nem voltam féltékeny) és diplomás, szeret jól öltözködni, amit én mindig támogattam. Soha nem csaltam meg, pedig alkalom is lett volna bőven. Magas, sportos, izmos (nem kigyúrt) értelmiségi vagyok, saját vállalkozással. Egy hónapja rájöttem véletlenül(telefon), hogy a feleségem megcsal!

Néhány nap további hazugság után bevallott, mondhatjuk töredelmesen mindent. 4 hónapja tartó viszonya van, egy általam is jól ismert férfival, aki nem éppen az eszéről híres. Állattenyésztő vagy gazdálkodó, nem tudom, hogy kell mondani. A 4 hónap alatt 5-ször voltak együtt, sajnos a saját házunkban, amikor távol voltam. Emiatt sokszor nagyon nem jól érzem magam otthon.

Hogy miért csalt meg? A miértre nem tudja a választ, azt mondja maga sem, hisz' nem voltak problémáink a szexel sem, Úgy érzi "nagyon elszállt vele a ló", mindene megvolt és nem tud magyarázatot adni a hűtlenségére. Én azóta szenvedek, hol nagyon, hol kevésbé.

Ő nagyon szeret továbbra is és nem tudja elképzelni az életét nélkülem, mondja és könyörög, hogy ne váljak el. Sokat sír gyötrődik, fogyott 6 kilót és én nem tudom mit tegyek! Most is szeretem, nem utáltam meg, de nagyon haragszom rá! Eszemmel tudom, hogy el kell válni, de van egy felnevelésre váró kis 6 évesünk is.

Ki lehet heverni a hazugságokat és a megcsalást? Vissza lehet állítani a családi idillt, harmóniát? Várom véleményeteket.

A. leveleKövetkezik, akit a férje csalt meg, de nem tud tőle elszakadni, hiszen két gyermekük van, akik imádják az apjukat.

Sziasztok!

Tudnátok Nekem segíteni? Összezavarodtam. . .
Engem is megcsalt a férjem, most derült ki januárban a 2. 3 év alatt. 8 éve vagyunk együtt.

Először 3 éve, azt is tudtam, de csak most vallotta be, mikor a második miatt itt hagytuk pár napra. Ezt a mostanit is éreztem, kértem, mondja el, úgyis tudom, hogy van valaki, csak had foglalkozzam nyugodtan a gyerekekkel. . . Ezt sem rögtön vallotta be.
Két kisfiunk van, imádják az apjukat, ezért is nehéz.

Nem csak a férjem a hibás, veszekedtem olyan dolgokért, amiért nem kellett volna. A terhességek óta van rajtam 10-15 kiló, ami engem zavart jobban, nem tudtam önmagam lenni. Ebből most ment le 5 kiló. De azért nem volt olyan rossz sora itthon, szerettem, szerettem gondoskodni róla. Próbáltam mindig a házasságukért tenni, és sajnos elég sok elutasítást kaptam tőle ez alatt az idő alatt.

Eddig határozott voltam, bármennyire is fájt, tudtam, hogy nincs ebből már visszaút, megalázott, hazudott, nem számítok neki. Mondtam, költözzön el.
Ő sír többet. Én meg most megsajnáltam? Nem tudom.
Bízni nem tudok benne. A másodikkal most is együtt dolgozik, nem hiszem, hogy így be tudják fejezni.

Említettem a párterápiát, a pszichológust, nem akar.

Lehet ezek után még újrakezdeni? Meddig? Mikor jön megint valaki?
Eddig határozottan azt mondtam, hogy nem. Hogy bennem elszakadt valami. Egyszer 3 éve is, de most már végérvényesen.