10 éve vagyok a férjemmel, van 3 gyerekünk. Ő olyan családból származik ahol az apja verte az anyját (aki alkoholista volt), majd a mostoha anyját. Kapcsolatunk elején azt mondta, ő nem volna képes így élni, sem bántani engem.
Nem alkoholista, de néha berúg és olyankor agresszív lesz, kötekedik. Az első pofont is így kaptam, k. b. a 2. évben. Azután pár pofon lett, majd verés.

Azt is tudni kell hogy amikor összeházasodtunk, összevesztem a szüleimmel, mert nem fogadták el őt.
Szóval nem mentem el mert nem volt hova, és akkor már volt egy gyerek is. Józanul mindig rendes volt, jó apa, stb. . .
De azért volt más probléma is. Ha ivott és játékgép volt a közelében. Sok pénz elment így. Eleinte megbánta, fogadkozott és egy darabig be is tartotta. De eltelt pár hónap. . .

Házasságunk 4. évében úgy megvert hogy az már látható volt. Az arcom is véraláfutásos lett, szóval mások is észre vették. Pl. : az ő "legjobb" barátja. Mellém állt (mármint egyszer leszedte rólam), vígasztalt és az lett a vége hogy lefeküdtem vele. Talán bosszúból, talán azért mert úgy éreztem az ő szemében vagyok valaki. De megbántam és szakítottunk. Eltűnt a színről egy időre. A férjem úgy érezte azért mert én elmartam, nem férek össze a barátaival.
A házasságunk egyre lentebb került a lejtőn de végül megpróbáltuk újra.

Ő megígérte hogy nem bánt többet. Nem voltak haverok se, nem is ivott. Idillien éltünk egy darabig. És megszületett a fiunk. Mikor 8 hónapos lett, egy eltévedt sms-ből rájöttem hogy van valakije. Bevallotta hogy a munkahelyén van egy lány akivel együtt van de nem történt semmi. Állítólag akarták de nem ment neki. ? Mondtam döntse el hogy a csaj vagy mi? Végülis maradt velünk.

1 évig elvoltunk, kisebb- nagyobb problémák persze voltak. Megint képbe kerültek a haverok, akikkel én nem jöttem ki, és a gépezés, egyre magasabb fokon. Azután becsúszott a harmadik gyerek. Nem terveztük, védekeztünk, mégis jött. Megtartottuk és a terhesség alatti problémákat is együtt vészeltük át meg a szülést is. Minden szép volt és jó. Sokat segített a baba mellett, mint az előzőeknél is. De egy hónap múlva kiderült hogy az elmúlt 1-2 hónapban ismét gépezni kezdett és elment a megtakarított pénzünk is. Pedig még kölcsönt is vett fel hogy eltüntesse a nyomokat, de az is elfolyt. Persze a felfedezés után jött a megbánás, megbocsátás. Én kezelem a pénzt.

Ismét rendeződni látszottak a dolgok. Eltellett 1, 5 év. Összeveszett a "legjobb" barátjával. Eddig is mindig azon rettegtem hogy kiderül a botlásom és gyötört a lelkiismeretfurdalás is, de most végképp úgy éreztem, el kell mondanom. És meg is tettem. Nagyon megviselte. Sírt, dühöngött. . . végül azt mondta szétveri a srácot, mert csak így szabadulhat meg ettől az érzéstől. Azután persze nem tette meg. Pár napra rá berúgott, kereste is az illetőt de nem találta meg. Szóval hazajött és kegyetlenül megvert.

Eltellett pár nap és azt mondta, ő megpróbálja elfelejteni a dolgot ha vele maradok. Nem mintha sok választásom lett volna. Ennek már fél éve. Néha nagyon jól megvagyunk, de sokszor előjönnek a régi dolgok. Úgy érzi az ő dolgai eltörpülnek az én bűnöm mellett. És olyankor megy a balhé. Nem üt meg de fenyegetőzik. Nincs hova mennem, főleg a 3 gyerekkel. A ház az ő nevén van, az adósságok közösek. És az van bőven. Úgy érzem hogy még mindig szeretem, bár ez az érzés már egyre gyengébb bennem.

És tagadhatatlan hogy vétkeztem, olyat amit nem könnyű megemészteni, már ha lehet egyáltalán. Nagyon szégyenlem a dolgot és félek hogy kiderül. (Egy kis faluban lakunk. ) És félek hogy elveszítem a gyerekeket. Szeretném ha minden olyan lenne mint régen, amikor még jó volt, de nem tudom rendbe lehet e hozni még a dolgokat.