Másfél éve ismertem meg Benit.Csak egy "ártatlan kis" egyéjszakás kalandnak indult, amikor elmesélte nekem hogy 8 éve párkapcsolatban él, akkor abban a pillanatban ki szerettem volna esni az autóból és csak egyre az járt az eszembe h bármennyire is tetszik, nem kellene megtenni vele...de megtörtént.

Aztán folyamatosan feljárt a kávézóba, ahol dolgoztam, egyszer felajánlotta h hazavisz autóval és én persze igent mondtam rá.Akkor kezdődött. Arról beszélt hogy szeretne még velem találkozni, először csak tiltakozni tudtam ellene , majd felötlött bennem hogy miért is ne, hisz én szeretem a kalandos életet.Éppen akkor kavarodtam ki egy eléggé izzasztó és fájdalmas kapcsolatból...és hát belecsöppentem egy másikba és minden percét élveztem. De ugyanakkor féltem, leginkább attól hogy megszeretem őt.Így történt.

Hónapokig játszottam a szerető szerepkörét, éreztem nekem több kell de nem lehetett és most már ki tudom mondani hogy őt csak a sex terén érdekeltem. Aztán ahogy egyre inkább kezdett rájönni, hogy szeretem, annál inkább távolodott tőlem.Sorra maradtak el a napi többszöri telefonhívogatások, a titkos találkák.Aztán ahogy újra és újra felbukkant az életemben, nem tudtam ellenállni neki pedig akkor már szerettem volna.Titokban mindig eldöntöttem h a magam ura leszek.

Aztán munkahelyet váltottam és így egyre ritkábban futtunk össze. Pár hónap elteltével találkoztunk újra, nem tudtam a szemébe nézni féltem h újra a régi lesz minden, a félelmem beigazolódott. Nem sokkal később lakhelyet váltottam kiköltöztem Budapestre nem csak őmiatta, hanem jobb kereseti lehetőség reményében.Amikor először hazautaztam, megtudta hogy otthon vagyok és elkérte egy közös barátunktól a telefonszámomat.De én megelőztem őt, ugyanis fel kellett hívnom hogy megkérdezzem tőle valaki másnak a számát és csak az ővét tudtam fejből.

Ahogy megtudtam tőle amiért hívtam, le akartam csapni a telefont de ő beszélni kezdett és találkozni akart. Találkoztunk. Több órán keresztül beszélgettünk. Minden nap találkoztunk amíg otthon voltam, persze csak az éjjeli órákban.Felajánlotta, hogy kiköltözhetne ő is hozzám és élhetnénk együtt.Akkor éppen szünetelt a kapcsolata a barátnőjével. Aztán én visszajöttem, és velem együtt a gondolat is szertefoszlott. Azóta is többször jártam haza, alig várja hogy találkozzunk ilyenkor.

Minden este chatelünk,és egyre gyakrabban írja azt hogy hiányzom neki, hogy látni szeretne és mikor leszek újra otthon sokat gondol rám.A tegnap este rákérdeztem hogy milyen neki így, hogy két nő van az életében. A válasz az volt hogy jó, csak az a rossz hogy az egyikkel nagyon keveset van. Ledöbbentem, igazán nem tudtam mit írjak vagy hogy ilyenkor mi lenne az ideális, amit érezni kell. Persze örültem neki és mégsem. Most tervezgeti hogy kijön hozzám elöször csak látogatóba, aztán elválik hogy hogyan tovább.

Szeretem őt és most már érzem hogy nekem ő kell minden hibájával és ha csak az árán lehet hogy mással is "meg kell osztanom őt," hát legyen.Persze titokban arra vágyom, hogy egyszer majd engem választ és nem kell már többet várakoznom.