Kedves Blog, kedves Kommentelők!

Íme, az én történetem, a lehető legkevésbé dramatizálva, a kényes részeket (például milyen jó a szex) pedig fedje jótékony homály.
A férfi 43 éves, holland, nős és programozó. A nő 31 éves, magyar, már nem él élettársi viszonyban, hobbikocka (ez vagyok én). Interneten ismerkedtünk meg, ő egy nyílt forráskódú program atyja, én pedig lelkes fejlesztője vagyok (egy játékról van szó).

Először a felhasználói fórumon "találkoztunk", majd a belső fejlesztői IRC-csatornán beszélgettünk. Úgy egy évvel ezelőtt IRC-n közölte, hogy hiányzik neki valami általános motiváció az életéből, elfásult. Azt javasoltam neki, amit anyukám játszott velünk gyerekkorunkban: ha valamelyikünk beleunt a napi rutinokba, akkor megkevertük otthon a szerepeket (így hamar megtanultam főzni, izzót cserélni, anyu és a fater közben újratanulta a matekot).

Ekkor kezdtünk el kettesben beszélgetni, és persze a médium az üzenet: a monitor pedig Téged tükröz vissza, azt látsz a sorokba, amit látni akarsz, DE mégis olyan érzésekre lettem figyelmes, melyek a kapcsolatomból akkorra már kifakultak. A párom már érzéketlen volt azokra az apró mozzanatokra a világból, melyek engem mindig csodálattal fognak el: s boldogtalan vagyok, ha ezeket nem tudom mással megosztani (például azt a látványt, hogy most éppen szitál az eső odakint, és a házfalat benövő szőlőlevelek remegnek a cseppek súlya alatt).

Én akkor még szerelmes voltam - és némiképp boldogtalan is, mert úgy éreztem, a párom már nem értékeli, amit adni tudok neki. Christian pedig már nem volt szerelmes - és némiképp boldog volt ettől, visszakapta a saját világát, amit addig meg kellett osztania a feleségével (aki a mai napig szereti őt, akármi is történt). De mindkettőnknek kényelmes volt az élete, biztonságban éreztük magunkat a saját kis kocka világunkban.

Tavaly szeptemberben a párom elkezdett kimaradozni hétvégékre. Azt mondta, anyósomékhoz utazik... Karácsony előtt gyónta meg, hogy egy 18 éves hölggyel párosult az utóbbi hónapokban, a lelkiismerete nem bírta, így elmondta. Összeomlott a félig reményből táplálkozó, fakuló világom. De csak nevettem rajta, milyen ócska, hogy pont nekem akar gyónni. Megkértem, hogy rendezze a lánnyal a dolgait, s ha végzett, visszajöhet - de többé nekem ne gyónjon. A környezetem, beleértve Christiant, nem értette a döntésemet.

Olyankor mindig megkérdeztem, miért nekem fájjon, nem én nyúltam a tűzbe. Persze fájt piszkosul, de nem mondtam el senkinek. De Christian valahogy érezte, és segíteni próbált a magunk kocka módján: írt egy IRC-botot (= apró program, ami például automatikus szobaoperátori feladatokat tud végrehajtani), ami puszikat küldött nekem meghatározott algoritmus alapján.

Aztán idén márciusban a munkáltatóm négy hetes hollandiai munkával bízott meg, így lett alkalom találkozni vele élőben is - több év után. Én mutattam neki néhány új designtervet a játékhoz, ő pedig hozott nekem virágot. A négy hét alatt többet utaztam Hollandiában, mint egy év alatt itthon. Csak vele. És hogy a megcsalás szexuális vagy lelki dolog? Szerintem lelki, és megcsalásnak minősül, ha közben érzed, hogy valahogy nem okés a dolog, hogy kerek lenne a világ azzal emberrel, akit éppen ölelsz...de nem az, mert valami előzmény valaki mással ott van. Tehát én is csaló lettem.

Most június közepe van. Az ember, akit hosszú évekig szerettem, és akinek a megértésére évekig vártam, lassan végleg kiköltözik a házból. Az utcán egy holland rendszámú Rover ázik néhány napja. Nem tudom, meddig, de úgy érzem, minden perc ajándék. Utána úgyis csak a csönd marad...