@Jedlik: "Játszmázós"---hö?

örülök, hogy jó lett a vége, az együttmaradás sokat megér:) ha erkölcsösen kilépsz a kapcsolatból ma sem lennél jól, az pedig, hogy jól vagy magának a házasságnak is jót tesz:)

persze a tökéletes világokban (amelyek egy nekem, de az írónak is, idegen dimenzióban lehetnek, átjáró pedig az internet) ez az egész rettenetes erkölcstelenségnek, képmutatásnak, kurválkodásnak, becsapásnak minősül

..( a férjem a főnök és az egyáltalán nem csinos nőkkel becsajozik a közelembe se jöhetnek,)" a bányarémeket is rakosgatja valaki ezek szerint.

@kacorka: Játszadozik az érzelmekkel, ahelyett, hogy nyiltan előadná mi van. Érzelmileg zsarolja a férjet, "elsárkányosodik". Hol jobb időszak, hol rosszabb, megcsalt a férj a legjobb férj? Miért? Mert a bűntudatára épít, ezzel zsarolja érzelmileg. Ez a játszma. Szépen kialakították a szabályokat, egyik sárkány, másik kósza numerákkal vígasztalódik. Miért? Ők sem tudják. Megmagyarázzák, hogy a gyerek, meg nem tudnak egymás nélkül élni, holott lófasz, gyáva beszarik. És inkább apránként mérgezik egymás és a gyerekeik életet.

@zsanett- a élet van és szoci fan: a bányarémezés olyan kirekesztő, emberi jogilag felháborítónak tartom:)))))

@zsanett- a élet van és szoci fan: Ló nincs, szamár is jó (már akinek).

@Jedlik: Köszi, már értem, csak eddig ezt a kifejezést még nem hallottam.

@azallamenvagyok: Hol van leírva, hogy jó lett a vége? Két ember él egymás MELLETT, társas magányban, mindkettő máshol és külön keresi a boldogulását. Ez jó?

@Jedlik: Ez egyáltalán nem jó. Ennél sokkalta jobb, ha elválnak útjaik és mindenki új életet kezd.

@azallamenvagyok: mint bányarém felhatalmazva érzem magam ilyetén megállapításokhoz.

@kacorka: és ha még röfögöm is hozzá, az már az igazi lámúr.

"Soha nem tudtam megbocsátani, ennek 7 éve és 3 gyerekem van tőle, hiába nem tudtam megbocsátani"

"Akkor volt áttörés, mikor én bepasiztam, ez kb 2éve volt, tehát 5 évvel az Ő első ügye után..."

A levél írója nincs tisztában a saját magával.

@kacorka: szerintem is!

Egyedül a gyerek miatt necces a történet, de manapság rengetegen élnek csonka családban, elmúltak már azok az idők, amikor csak a gyerek(ek) miatt kellett egyben tartani egy családot.

ha az emberiség nem várná el tök feleslegesen - és lehetetlenül - a hűséget, akkor nem lenne ennyi sírás, és ez a blog is felesleges lenne.

@peetmaster: Na ezzel nagyon nem értek egyet. Mmint nem a blog létjogosultságával, hanem a hűség szükségtelenségével.

ezt mondta a barátnőm, mikor kiderült, megcsal a férjem, a gyerekem 3 hónapos volt, nem találtam bizonyítékot,de tudtam,

Lottószámokat pls. Hülye picsa.

Akik itt erkölcsi magaslatokról osztják az észt, ezen a világon élnek egyáltalán?

@Dezsőjóska: Jaja, szerintem is mindenkinek van vaj a füle mögött...

@peetmaster: @kacorka: No, halljuk az érveket! :)

@Dezsőjóska: Nem, én speciel még nem adtam el anyámat plusz pár százalékért. Te mennyit kaszáltál érte?

Szar poszt!
Hülye posztoló!

@madpapa:
Érdek persze.
De olvasva a sorok között, a krach az első gyerek után következett be, nem?
A gyerekek számát tekintve, itt meg kellett volna állnia a csajnak.
Bármi gáz van, egy gyerekkel még mindig könnyebb lett volna lelépni.

@TBal: Ha csalt már meg olyan valaki, akit szerettél (igen, szentimentális barom vagyok, de hiszek az ilyesmiben), akkor jól tudod mennyire szar érzés. Elveszik a bizalom és szép lassan meghal az kapcsolat.

@kurbli: Ez meg egy konstruktív komment :D.

na hát ez egy kerek történet.

sose szabad a másiknak megtudni semmit.

Egy jó asszony mindent megbocsájt, neki meg a férje, ha el-el járogat az ő pénzén szépítkezni.

@CyberPunK: Persze, hogy nem adtad el, akkor valszeg nem mosna rád senki!

@Dezsőjóska: Lehet, hogy ott mucsaröcsögén erre jó egy anya, de nálunk már feltalálták a mosógépet, köcsög.

@kacorka: Tizenév házasság után, máshogy fogod látni. És a többiek is!

Amikor együtt jársz valakivel, akkor csak a szerelem van. Ha megcsalnak, a kapcsolat minden értékét megölik.
Ha házas vagy mondjuk 10 éve, vannak gyerekeitek, akkor a lángoló szerelem (ami a kapcsolatok 50%ában soha nem is létezett) szeretetté szelídül. Már ha nem mentek egymás agyára. A kapcsolatban dominálni fog a gazdasági közösség, és a gyerekek iránt érzett felelőség! Ebben a helyzetben egy okos feleségnél, bőven belefér némi titkárnőcske, akibe a férj ürített. Akinek esze van észre sem veszi!

@CyberPunK: Értékes ember vagy. Köszönjük neked!

@kacorka: nem csalt meg még senki, de ismerem az érzést. Meg kell beszélni ilyenkor, hogy miért, hogyan történt, értékelni kell a dolgot, mindkét részről, ha nem kívánatos a további ilyen esemény, akkor mit lehet tenni annak érdekében, hogy ne történjen meg.

Amúgy paradoxonnak tartom ezt az érzést. Azt akarod, hogy a párod jól érezze magát, jól érezte, és ezért te rosszul érzed magad. Nem furcsa? Én akkor akarom jól érezni magamat, ha a párom boldog, és akkor nem, ha a párom nem boldog. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy le kell és le lehet győzni ezt az érzést - peetmaster hozzáállása közelebb áll hozzám.

@CyberPunK: Eddig ez a hozzáállás nem volt jellemző rád:S.

Remélem, aki hasonló problémával birkózik, annak nem a te megoldásod lesz példaértékű.
A titkárnő a közeledbe sem jön, de saját értékedet azon méred, hogy a férjeden kívül, valaki még megbasz? Akkor nosza, minél többen teszik, annál értékesebb leszel.

Csodálatos, hogy valaki felnőttként, három gyerekkel is annyira értelmes mondatokat képes leírni (mit leírni, le!!!írni!!!, meg "bepasizni"), mintha 15 éves lenne.

@cirkuszos: Ez ragadt meg az egészből?

@kacorka: Bocs, valahogy kiveri a biztosítékot nálam az, hogy minden ember egy erkölcstelen szardarabg, de ha mégse, akkor nem ebben a világban él. Valahogy ezt nem veszi be a rendszer, de ha mégis így lenne, akkor valaki végre tényleg megnyomhatná a nagy piros gombot, mert biza rászolgáltunk.

@Dezsőjóska: Igen.

@CyberPunK: Majd szerzel egy kis tapasztalatot az életben, és rájössz, hogy nincs fekete vagy fehér. Persze ha kiveri nálad valami a biztosítékot, akkor lehet köcsögözni mi?

@CyberPunK: Majd szerzel egy kis tapasztalatot az életben, és rájössz, hogy nincs fekete vagy fehér. Persze ha kiveri nálad valami a biztosítékot, akkor lehet köcsögözni mi?

@Dezsőjóska: Majd szerzel egy kis tapasztalatot az életben, és rájössz, hogy az embernek van gerince, csak van amikor meghúzódik a megerőltetett használattól. Az összes többi mellébeszélés, önigazolás és mentegetőzés. De tény, hogy egyszerűbb átbaszni a másik fejét, mint eléállni és őszintének lenni.

@CyberPunK: Túl sok Rejtő könyvet olvastál.

@Dezsőjóska: Soha egyet sem, szimplán egyenes ember vagyok.

Ez miért ennyire természetes , hogy belefér egy-két tikárnőcske?
Adnék én neki titkárnőcskét , meg libákat.
Az ilyen férfit ki kell rúgni majd libázhat eleget szabadon , egyedül , a gyerkőcök után meg fizesse a pénzt , aztán időnként megjelenhet a láthatási időben, ha egyáltalán az ilyen emberre kíváncsiak a gyermekei .

@CyberPunK: És tesztelték már kínzással az erkölcsi nagyságodat? Mert az internetes szájkaratéban mindenkinek örök élete van, de gyanítom szemtől szembe azért a nagyátlag visszafogja magát. Gondolom, ha ilyen egyenes vagy, akkor soha életben nem is puskáztál egyetlen dolgozat alkalmával sem? Őszinte választ várok!

Mindenekelőtt a gyerekek nyugalma, de azért mi se mehetünk tönkre. Oda kellene figyelni a másikra. Kölcsönösen.

@pcr: Hány éve vagy házas?

@Dezsőjóska: Egyenes ember, nem idióta. Nem tudom, hogy a puskázás hogy jön ahhoz, hogy átkúrjuk valakinek a fejét úgy, hogy előtte adunk neki egy ígéretet. Szóval én vagy nem csalok, vagy szimplán előre megbeszélem, hogy a hűség most hanyagolandó ebben a kapcsolatban. És igen, ismerem a mondást, hogy a hűség az alkalom hiánya, de ez csak a gerinctelen létformáknál igaz.

Sok sikert a posztírónak!

Vajon sok-sok ember miért érzi szükségét annak, hogy saját (és rokonai) jellemtelenségét közkincsé tegye...?

@Dezsőjóska:

Nem tudom ez miért fontos?

@pcr: Ezért nem kell feleségül venni senkit, és vigyázni, nehogy felcsináljuk :)

mélyen gyászolok férjemet a bűnbánat vitte el.

Nem derül ki a posztból a jelenlegi állapot, ezek alapján akár már (majdnem) jó is lehet. Szerintem.

ha a birtoklási vágyat visszább lehetne szorítani, elsősorban a férfiak részéről, akkor kevesebb gond lenne. Mióta van apasági genetikai vizsgált, azóta attól se kell félni, hogy más gyerekét neveled fel.
Néhányan itt osztják az észt, hogy ösztönök fujj, és ezzel a férfiakat támadják, mondván, hogy azok ösztönállatok, mert csak a farkuk után mennek. Eközben nem veszik észre, hogy ez az érv hamis - a női ösztön ugyanis épp az állandó kapcsolatot részesítené előnyben.
(Aki ezt nem érti, az gondolja el, hány gyereke lehet egy férfinek és hány egy nőnek. Ebben a tekintetben ugyanolyan állatok, ösztönlények vagyunk, mint fán lakó korunkban, és egyébként nem is látom semmi szükségét, hogy ez megváltozzon.)
Szóval a monogámia hülyeség, mert hazugság. A férfiaknak egyáltalán nem áll érdekében szaporodásilag meg izgalmilag se, a nőknek is csak a szaporodás egy rövid szakaszában, amíg az utód el nem éri a stabil életképes kort. (Három év után elmúlik a szerelem...)
Utána mindketten jobban járnak egy új partnerrel - a genetikai változatosság is erősödik, meg unalom sincs.
A gyereknevelés amúgy is döntően közösségi folyamat az említett hároméves kor után. Legboldogabbak valószínűleg az ősközösségi népek.

@peetmaster: höhö, mondtam én, rezervátum ;-))

@peetmaster: Érdekes, hogy ehhez képest mind nőben, mind férfiban van féltékenység. Ezt melyik génhiba okozta?
És az is érdekes, hogy ezen a blogon jellemzően a 20-as, 30-as éveikben járók problémáit tárgyaljuk. Mi a helyzet ötve fölött, amikor még az emberek nagy részének hátravan vagy 30 év, viszont a piaci értékük már messze nincs ott, hogy kedvükre váltogathassanak?
Jaaa, hogy a természet nem tervezte ilyen hosszúra az emberi életet?
Akkor most mit tegyünk? Az ősközösségek mit tesznek? Leugranak a Taigetoszról?

Köszöntöm a kedves nézőket, itt, a stúdióban, és otthon a képernyők előtt is! Bizonyára már mindenki nagyon izgul, ne is húzzuk tehát az időt: bontsuk ki azt a borítékot és lássuk a nevet...
ééééééés a mai Barbie-díjasunk... meglepetésre ezúttal egy fiatalember - köszöntsük nagy szeretettel CyberPunKot! :)
- Gratulálunk! Mire költi a nyereményt?

@Kytia: a féltékenység kulturális "csökevény", szerintem nem gén. Ezt tanítják az embernek, mintegy belenevelik.
50 felett? ezt nemtom. gondolom, a többi ötvenessel. De akkor már amúgy se tudnak szaporodni a legtöbben. (A természet ott b*ta el, hogy ugyanannyi férfi van, mint nő :))
Egyébként leugranak. (Sánta Ferenc: Sokan voltunk)

@Cica7: de mint öreg és tapasztalt rókák nagyon jól tudjuk, hogy tipikus momentum, hogy bevállalunk még gyereket hátha jobb lesz. Hát nem lesz jobb. Illetve erősebb a kötés, hogy apu mégiscsak maradjon, mert a gatyája is rámegy ha netán mégis válni akar. Egzisztencia marad, minden más változatlan.

@madpapa:

Így igaz.
Csak ebben az a szomorú, hogy bárhogy dönt az ember, büszkeség ide, gyerekek érdeke oda, már valami összetört.
Na, ilyenkor lehet ragasztgatni, újjáépíteni a házasságot.
És rájössz, hogy illúziókat kergetsz, mert nincs örök szerelem és hűség.
De lassan az ember kénytelen elfogadni, hogy ez a valóság.

:((

@Cica7: nos leírtad azt amit én is gondolok, azaz nincs örök szerelem és hűség. Lehet a frankót leírni, hogy azért vagyunk emberek, hogy az ösztöneink felett uralkodjunk, nem holmi állat ( valamelyik okostojás írta itt ), de a helyzet az, hogy ez nem így működik.

@peetmaster: Szerintem nem kulturális csökevény. Az állatok is féltékenyek. A kutyám is féltékeny, a macskám is féltékeny. Szimpla egzisztenciális félelem, attól, hogy magadra maradsz. Amúgy sem tanított nekem senki semmi ilyesmit emlékeim szerint. Sem otthon, sem az iskolában. Otthon inkább a nyílt kapcsolatot népszerűsítették (ráadásul erősen ateista a család), az iskolában meg másról "beszélgettünk". Azt meg hadd ne mondjam, hogy a TV sem épp erre oktatja az ifjúságot.

"A természet ott b*ta el, hogy ugyanannyi férfi van, mint nő " Jahh, kérem szar ügy. Engem se zavarna a hűtlenség, ha mindig csak a dolog élvezeti oldalán állnék.:)))

@TBal: "nem csalt meg még senki, de ismerem az érzést" Baszki, ez a hónap mondata!:DDD Beszélgessünk majd kicsit azután, hogy megcsaltak, jó? Amúgy biztos megcsaltak, csak nem tudsz róla.

@madpapa:

Aki már idősebb, házasságban él, és túlélt kemény helyzeteket, az tudja, hogy nem olyan egyszerű, mert nem csak te vagy, hanem másokért is vállaltál felelősséget, lásd feleség, gyerekek.

Mióta vagy házas?

@madpapa: Ha az itt megjelent kommenteket nézem, azt gondolom, kinél így működik, kinél úgy. Persze, akinél nem így működik, az meg van róla győződve, hogy másoknál sem, és fordítva.:)

Szerintem egyébként az emberek nagy része lusta ehhez az egészhez. Nem rendelkeznek sem átlagon felüli vonzerővel, sem bombabiztos hódítási technikával, örülnek, ha van, aki szereti őket, francot fognak ők még energiát fektetni mindenféle kockázatos, és bonyodalmas dologba.

@Cica7: ajjajjjajjj ;-) régóta. na jó, 17 éve :)

@Kytia: ezt pontosan mire értetted, a kinél így kinél úgy működik?

@madpapa: "Lehet a frankót leírni, hogy azért vagyunk emberek, hogy az ösztöneink felett uralkodjunk, nem holmi állat ( valamelyik okostojás írta itt ), de a helyzet az, hogy ez nem így működik."

Erre.:)

@madpapa:

Jól bírod...D

@Kytia: " Szimpla egzisztenciális félelem, attól, hogy magadra maradsz."
Na EZEN kéne túllépni, nem az ösztönökön :)
(erre mondják egyes macsók, hogy mnk, azaz a nőnek eltartó kell. Bár te most nem erre gondolsz, hanem a magányra, ha jól értem. Arra meg kitűnő ellenszer a gátlástalan promiszkuitás :) )
Egyébként csaltak már meg, és nem ez volt önmagában a rossz érzés, hanem hogy én nem vagyok elég jó. (Mondjuk amúgy is szakítani akart, meg is tette. Nem ezért, illetve nem én dobtam ki.)

@Cica7: elviselhetővé kell tenni ;-P és te?

@Kytia: amit írtam, az eddigi tapasztalataim sommázata. persze lehet elfojtani, de a fojtás általában mindig nagy durranással végződik ;-)

@madpapa: @Kytia: az ösztönügyről írtam feljebb. A férfiösztön kritizálása nem szuperego-féle emelkedettség, hanem ellenérdekelt női ösztön.

@madpapa:

Igyekezni kell.
Én ezt tettem, elsőre mégsem sikerült, négy év volt.
A másodikban vagyok hat éve.

@peetmaster: Igen, de miért áltatnánk magunkat azzal, hogy túl tudunk ezen lépni, ha már az állatok szintjén is megvan ez a félelem. Teljesen természetes, nem lehet túllépni rajta. Max. vannak emberek, akik vagy annyira népszerűek, hogy nem félnek tőle, vagy annyira kevéssé érdekli őket a többi ember, hogy jól viselik a magányt.
A gátlástalan promiszkuitás is biztos egyeseknél helyettesít bármilyen mélyebb kapcsolatot, de nálam pl. nem. Ha több pasi van, egyik kapcsolat sem tud elmélyülni, arról nem is beszélve, hogy ha a nők kicsit szabadabb életet akarnak élni, azonnal megbosszulja őket az élet mnidenféle szemét betegséggel (HPV, intim fertőzés...stb.), amik a férfiaknál semmilyen tüneteket nem produkálnak, és méhnyakrákot sem okoznak. Ez mondjuk rohadt igazságtalanság.

"Egyébként csaltak már meg, és nem ez volt önmagában a rossz érzés, hanem hogy én nem vagyok elég jó." Hát, igen. A probléma lényegénél vagyunk. Sosem tudhatod, azért csaltak-e meg, mert az ún. természetes ösztönök arra irányították, vagy azért, mert egyszerűen nem vagy elég jó. Engem eddig csak olyanok csaltak meg, akik nem szerettek, de az is igaz, hogy max 2 év volt a leghosszabb kapcsolatom, szóval nem tudom, mi történik 10 év után, amikor a szeretet már annyira átalakul, hogy az ember menne is, meg maradna is.

@peetmaster: A férfiösztön és a női ösztön közötti ilyen módon történő különbségtétel pedig ellenérdekelt férfiösztön. Hűséget tekintve nincsenek nemi különbségek, ezt tessék elfogadni.:)

@madpapa: Én halál komolyan ismerek olyat, akinek 20-30 évig nem jutott eszébe csalni. Lehet, hogy elfolytás, nem tudom. Inkább csak lustaság, ahogy fentebb írtam. Lehet, hogy az alkalom hiánya, illetve az alkalom megteremtéséhez szükséges energia és érdeklődés hiánya.

@Kytia: Biztosan úgy van ahogyan írod. És részben meg is válaszoltad azt amit. Alkalom szüli a tolvajt. Én egyébként sokszor annyira szeretnék belülről vizsgálni egy-egy ilyen 'tökéletes' kapcsolatot. Lehet megrettennék.

@madpapa: Hát, lehet. Én meg megnézném magam 10 év múlva, egy nagyon hosszú kapcsolat után. Lehet, hogy mélyen hallgatnék, lesütött szemmel.:) Amúgy mennyi idő után csaltál először? Mármint, hány év alatt hűlt ki a dolog annyira, hogy más nőket is észrevettél?

@Kytia: Az a helyzet, hogy lehetne itt mondani számokat, amik önmagukban nem mondanának semmit. Ok és okozati összefüggéskre nem világítanának rá.

@madpapa: Jaértem. Azt hittem, csak a nyers ösztön vezetett, nem gondoltam, hogy okok és okozatok is voltak.:)

De fasza életed van!

@Kytia: "Hűséget tekintve nincsenek nemi különbségek, ezt tessék elfogadni.:) "
Boldogan :) (ezzel sok férfitársammal szembemegyek) Akkor éljen a higiénia, az óvszer, vészhelyzetben az orvos, és továbra is a szabad és kötetlen párválasztás.
A betegségek egy érdekes kérdés egyébként. Bár kétségtelenük tény, hogy vannak, azt gondolom, elfogadod itt a kommenteket ézve, hogy azt az alapvetően érzelmi töltetet, amiből a szerzők, kommentelők táplálkoznak, nem lehet egy ilyen messzemenőkig racionális szempontból, mint betegség, levezetni. Ha nem lennének beteségek, ez a blog, a szakítós és úgy általában a világirodalom ugyanúgy létezne, mint most. Senki nem "szomorú", "csalódott", "hisztiztem,sírtam,lefogytam,kiborultam, elsárkényosodtam" egy betegség miatt. Ezek akkor vannak, ha az érzelmeiben, azaz a reméyneiben csalatkozik valaki.
Tulajdonképen az idekommentelésemmel azt akarom mondani, hogy sajnálom ezeket az embereket, elég rossz érzés lehet (félig tudom is, milyen), de a valós világban (és tulajdonképpen az ideális világban is) a tények elfogadása a helyes megoldás. Mivel ahogy te is mondtad, a hűtlenség egyforma nemenként, a boldogság titka, hogy nem várunk el lehetetlen dolgokat.

@peetmaster: Nos, igen. Csakhogy nem mindenki egyforma. Ismerek hűséges embereket, vagy olyanokat, akik az együtt leélt mondjuk 35 év alatt, ha egyszer szórakoztak el valaki mással. Ezek szintén tények. Ezeket is el lehet fogadni. Ha ilyen tények is léteznek, eldönthetem, melyik tényt fogadom el. Ha elfogadom a Te tényeidet, önként vállalkozom arra a bizonyos nagyon rossz érzésre, amiről Te is beszélsz. Ha nem fogadom el, még mindig van esélyem, hogy a sok csalódás után, megfelelő tapasztalattal rendelkezve olyan tények között éljek, amiket könnyebben elfogadok.

@Kytia: jaaa, nos, igen. de "sok csalódás után"? Ha fel se tételezed a hűséget, nincs csalódás :)
A rossz érzés meg magas szintű racionalizmussal leküzdhető. Meg se jelenik. Nekem azért jelent meg, mert tudtam, az illető hölgy nem akar már velem lenni, de neki lesz más (már van is), nekem meg nem (biztos), és az egyedüllét nem olyan jó.
Szóval azért támogatom a nyitott kapcsolatokat, hogy a másik posztbeli kérdésedre is válaszoljak, mert ilyenek mellett sokkal nagyobb az esély, hogy csak akkor kell egyedül lenned, ha azt akarod épp.
Éreztem már azt, hogy nem kellek senkinek, és féltem az (örök) egyedül maradástól, meg éreztem már azt, hogy nem kellek egyvalakinek, nos, az első összehasonlíthatatlanul rosszabb.

@peetmaster: Nos, akkor Te vagy a második nyílt kapcsolatpárti kommentelő, akinek legalább megértem az indokait. Érdekes, alapból mindig azt hittem, magatoknak keresitek a feloldozást, mert Ti vagytok, akik több nőt akartok. Ehhez képest már a második vagy, akinél valójában önvédelemnek látszik ez a felfogás, mert azt mondja, egy kicsi még mindig jobb, mint a semmi.
Nos, én nem félek az egyedül maradástól. Egyelőre tudom, hogy találok másikat, ha valakiben csalódom, ezért nyugodtan lehetnek szigorúak a szabályaim. Ha fel sem tételezném a hűséget, az kb. olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy szokjuk meg, hogy az eper vízízű. Pedig mi, akik még ettek gyerekkorukban kerti epret is, nemcsak az importot tudjuk, hogy az eper édes is tud lenni. Érted.

@Kytia: jó neked :)
mondjuk nekem szokott úgy tűnni, bár múltkor cáfoltad, hogy egy nőnek sokkal könnyebb partnert találnia, mint egy férfinak. Próbálj egyszerűen odamenni valakihez, és megkérdezni, hogy le akar-e feküdni veled. Ha a tízpontos skálán legalább 5-6 vagy, akkor simán igent fog mondani mindenki, aki épp nem szerelmes nagyon. Ha én próbálnám meg, akármilyen jól is nézek ki, elhajtanának a vérbe.
(Értem az epres példát, csak azt nem tudom, hogy tényleg édesebb-e a hűséges kapcsolat, mint a nyitott. Nincs összehasonlítási alapom.)

@Kytia: Mondta valaki, hogy a nyitott eper vízízű? ;-))

@peetmaster: Hát, azért én ezt nem így látom. Én úgy tapasztaltam, hogy a szexre nyitott nők ugyanúgy a fán teremnek, mint a szexre nyitott férfiak. Főleg manapság. Az más kérdés, hogy néha rossz ajtón kopogtatsz. Én is hajtottam már el embert, ahogy olyan is előfordult, hogy nem érdekeltem azt, aki tetszett. Nyilván van ilyen.

Meg persze az lehet, hogy kifinomultabb stratégia kell egy nő megdöntéséhez, mint egy férfiéhoz. Lehet, hogy nekem valóban elég odamenni és felajánlkozni, neked meg valami ügyesebb trükkel kéne behálóznod a nőt. De ha rájössz a technikára, menni fog, akkor is, ha csak 4-es vagy a skálán. Biztos találkoztál már a ronda pasi kontra bombanő felállással. Na, azok a pasik tudnak valamit, amit érdemes megtanulni.:)

Persze elhiszem, hogy bizonyos embereknek, akik mondjuk az 1-es felé közelítenek és nem rendelkeznek még jó dumával sem, megnyugtatóbb lenne valamiféle szexuális kommunizmus, ahol központilag utalják a pinát.:) Dehát, az élet sajna kegyetlen, az evolúció továbbra is szedi áldozatait. Ha nem tudsz hódítani, egyedül maradsz, egyik haver sem fogja kölcsönadni a nőjét, csak úgy, emberbaráti szeretetből.

A hűséges kapcsolat számomra édesebb. Erre van egy elméletem, majd leírom neked, ha gondolod. Egyelőre beigazolódni látszik, ahogy a történeteiteket olvasom. Persze azt is tudom, hogy nem rendelkezem tapasztalattal a több tízéves kapcsolatok terén, tehát azt, hogy mivé tud fajulni egy érzelem az évek során, a nálam idősebbek jobban tudják. Meg aztán lehet, hogy idővel elkopnak az ember ízlelőbimbói, és már úgysem érzi a a különbséget az édes, és a vízízű eper között (@úriparaszt: ) :)))

@Kytia: érdekelne az elmélet.

@peetmaster: Asszem, sikerült priviben leírnom.

@Kytia: Az elmélet érdekelne engem is ;-)

Az ízlelőbimbók annál kifinomultabbak, annál jobban funkcionálnak, minnél több(fajta) inger éri őket! ;-)~

@úriparaszt: Persze, de nem egyszerre. Fontos dolog az epren kívül megkóstolni a dinnyét, a meggyet, és az őszibarackot is, de ha mindet egyszerre nyomod a szádba, nem fogsz rájönni, külön-külön melyik miért jó.:)))

Majd leírom neked is.;)

@Kytia: egyszerre ennyi gyümölcs, hm, ... lehet, hogy egymással nem jönnének ki jól :) a poligámia eggyel több feleség a kelleténél. Sajnos a monogámia ugyanaz :)
(majd még válaszolok)

@Kytia: Ha mint férfi rendelkezel kisugárzással, vonzerővel annyi nőt kapsz meg amennyit nem szégyellsz. A külsőség is fontos lehet, de nem döntő.
Férfi társaim ( főleg huszonévesek ) alapvetően a nők becserkészésénél alapvető hibát vétenek, lévén nem ismerik a 'nők működését'.
Nehéz úgy porszívót eladni, hogy betörsz az ajtón és a porszívót az arcába tolod a vevőnek.

@Kytia: de :-) pl. eper és pezsgő, eper és csoki...ízlés szerint ;-D

@madpapa:
Ez nőkre is érvényes.
Ha dekoratív, szép nő vagy, bárkit megkaphatsz.
Baromság, hogy nem számít a külső! :DD

Állásinterjún kifejezetten előnyös, ha felhasználod...:DDD
Persze csak finoman, csavargatva a pályáztató fickók agyát....:DD

@madpapa: mi lenne az alapvető hiba, valamint az emberiség fele nevében kérlek, oszd meg velünk, amit a nők működéséről tudsz :)

@peetmaster: virítsd a lóvét. ennyi :DDDDD

@madpapa: affene, hogy ez mindig kimegy a fejemből :)

@madpapa: "virítsd a lóvét. ennyi :DDDDD "

Ezt általában a sikertelen férfiak szokták gondolni, hogy megnyugtassák magukat, hogy nem velük van a baj, hanem a világgal/a nőkkel.:))))

@úriparaszt: Ha az eper valóban mézédes, olyan igazi eperédes (tudod, amire néha évekig kell várni, hogy egy olyat kifogj a piacon), bizony nem jó elrontani mindenféle mesterséges aromákkal, mint pezsgő, vagy csoki. Persze, ha az eper eleve vízízű volt, egész tűrhető kotyvalékot lehet csinálni ezekkel a segédanyagokkal.;))

Olyan ez, mint a bor kontra szóda, vagy kóla.:)