Nekem mikor volt a barátommal egy kis mosolyszünet,majdnem belekomolyodtam egy idősebb pasival egy kapcsolatban.... Felmentem hozzá Pestre randiztunk, elvitt vacsorázni és egyre kényelmetlenebbül éreztem magam... Pláne mikor meg láttam, hogy egy saláta is 10ezer ft az adott helyen..

Jót beszélgettünk ettől függetlenül aztán mikor elmentünk egy ékszerbolt mellett mondta, hogy választ nekem valamit, én meg mondom nem semmit köszönöm, és teljesen meglepődve nézett rám.. Kérdezte miért, hát mondom nekem nem erre van szükségem, 3 éve dolgozok és tudom mi a pénz értéke és megvetem. Persze fontos valamennyire a megélhetés szempontjából, de én akkor is utálom...

Már házat akarta venni, mindent "eltervezett" mintha egy tárgy lennék..Mondanom sem kell többet nem találkoztunk...!!!!Drága mamám persze mondta a magáét, hogy mi az, hogy egy ilyen gazdag, jóvágású pasinak nemet mondok..nem vagyok tárgy és soha nem bírnám elviselni, hogy függjek valakitől.. Bárhogyan is..

Tehát én valahol mindig is nem is az, hogy megvetettem inkább sajnáltam az olyan nőket akik ezt elfogadják,sőt "vadásznak" az ilyen pasikra..