Én is léptem már félre. Komoly kapcsolatban.
Úgy éreztem a régi már nem az igazi, szakítani nem akartam, anyagi okokból sem (nem volt fullgazdag a pasi, csak közös háztartásunk volt, amit én egyedül nem bírtam volna fenntartani!!).

Jött egy helyes srác, randizgattunk, aztán hamar elmúlt. És közben rájöttem, hogy a régi páromat senkiért nem hagynám el. Mert hiába vannak bajok, azért mi együtt vagyunk a legjobbak és szeretjük egymást.

Most fog megszületni a kisbabánk, mostmár bármely pillanatban jöhet

Ja: a félrelépés nem derült ki. Nem vallottam be. Gyávaságból? Lehet.
Azt hiszem azért, mert félek, hogy elveszíteném, azt meg nem bírnám ki.

Mindezek mellett sem bánom azt a pár hetet, amíg az a románc tartott, lehet, ha az nem lett volna, már nem lennénk együtt a párommal. Segített rájönni, hogy ki is kell nekem igazából. Hogy 2 év után is úgy néz rám, mint egy istennőre. Hogy vele a legjobb a szex. Hogy neki még egy babát is képes vagyok szülni, pedig sosem voltam gyerekpárti.

Nem tudom neki volt e ilyen mellettem, nem is akarom tudni. Maradjon az Ő titka, ahogy én is megőrzöm az enyémet.

Ezért sem szabad belefolyni mások kapcsolatába, pláne elárulni a másikat a férjnél. Mert lehet, hogy a lány kiszórakozza magát az exeddel, aztán visszamegy a férjhez és a gyerekhez, és ott is marad. Mert előbb utóbb mérlegelnie kell, kit választ, sokáig nem lehet játszani ezt a kettős életet, és valószínű, hogy a családja kell majd neki, nem az exe (akivel valamiért egyszer már szakítottak, vagyis valami nem klappolt.)